Gazdaság

A luxusipar fenntarthatósági kérdései: ékszermárkák

Szerző Büki Bence

A méregdrága ékszerek mögött gyakran komoly környezeti és társadalmi károk bújnak meg, ezért cikkünk azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a fenntarthatóság a különböző ékszermárkák működésében.

Az ékszerek, különösen a luxus darabok szépsége és fényűzése sokszor elfedi az előállításuk mögötti valóságot. Az arany, a gyémánt és más drágakövek útja a bányától a végső tulajdonosig jelentős környezeti és társadalmi költségekkel jár. Miközben a márkák értékígérete a kézművességre, időtállóságra és örök esztétikára épül, addig a fenntarthatatlan működésük egyfajta oximoront teremt; a termékeik akár generációkon át fennmaradhatnak, miközben a hozzájuk szükséges erőforrások, ökoszisztémák és társadalmi berendezkezések nem biztos, hogy túlélik ugyanezt az időtávot.

A luxusiparral foglalkozó cikksorozatunk ezen része négy, nagyon eltérő fenntarthatósági érettségű szereplőt mutat be. A részletes stratégiával, célokkal és jelentéssel rendelkező Chopard mellett a felelős beszerzésre és nyomonkövethetőségre fókuszáló G. Collins & Sons, a társadalmi hatásra hangsúlyt helyező Graff Diamonds, valamint a fenntarthatósági tartalom hiányát mutató Cece Jewellery kerül vizsgálatra a következőkben.

Cece Jewellery

A fenntarthatósági érettség szempontjából a Cece Jewellery a legkevésbé fejlett a négy vizsgált vállalat közül. A londoni alapítású, kis méretű luxusmárka a kézművességre és az időtállóságra összpontosít. A saját bemutatásuk alapján minden darab kézzel készül, hagyományos zománctechnikákkal, újrahasznosított 18 karátos aranyból, valamint a kövek is etikusan beszerzettek, így a márka az alapanyagok szintjén igyekszik felelősen eljárni.

Ez kedvező kiindulópont, mert a körforgásosságot és a felelős beszerzést szem előtt tartja, azonban mindez nem pótolja a nyilvános fenntarthatósági jelentést, a beszállítói átláthatóságot vagy a mérhető környezeti vállalásokat, amelyek más márkáknál már megjelennek.

Graff Diamonds International

Egy másik londoni székhelyű, ékszerekkel foglalkozó divatmárka, a Graff Diamonds esetében már egy fokkal több szó esik a fenntarthatóságról mint a Cece Jewellery-nél, azonban ez szinte csak a társadalmi szerepvállalásban mutatkozik meg.

A céget 1960-ban alapította Laurence Graff és mára globálisan ismert gyémántmárkává vált, amelynek identitását a ritka kövek, a kézműves megmunkálás és a prémium presztízs határozza meg.

A cég fenntarthatósági kommunikációját vizsgálva látható, hogy a társadalmi felelősségvállalásra helyezi a hangsúlyt. A Graff betartja a Kimberley-folyamatot, amely értelmében soha nem vásárol vagy kereskedik tudatosan nyersgyémántokkal olyan területekről, ahol ez konfliktusokat vagy emberi szenvedést eredményezne. Ez a kezdeményezés szigorú ellenőrzéseket ír elő annak biztosítására, hogy minden gyémántszállítmány kizárólag tanúsított kövekből álljon, amelyek mindegyike egyedi sorszámmal van ellátva és biztonságosan lezárva.

A vállalat emellett kiadott egy modern rabszolgaságról és emberkereskedelemről szóló nyilatkozatot is, amelyben hangsúlyozza, hogy sem saját működésében, sem az ellátási láncában nem tolerálja a kényszermunkát vagy az emberkereskedelmet, és a beszállítóitól is ugyanezt a standardot várja el.

Ezek mellett a Graff társadalmi szerepvállalását a FACET Foundation határozza meg, amelyet 2008-ban alapított Laurence Graff. Az alapítvány lesothoi, botswanai és dél-afrikai szervezetekkel együttműködve oktatási, egészségügyi és közösségfejlesztő programokat támogat, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok számára. Azért erre a három országra esett a választás, mert a cég ellátási és működési láncának több kulcseleme is ide kötődik. Lesothóban található a Letseng bánya, ahonnan a vállalat számos értékes gyémántot szerez be, a bostwanai Gaborone-ban csiszolják ezeket a drágaköveket, míg Dél-Afrikában a Delaire Graff Estate található, amely a márka egyik meghatározó borászati, művészeti és vendéglátóipari központja a Stellenbosch-völgyben.

A Stellenbosch-völgyben található Delaire Graff Estate

Igaz, hogy a vállalat aktívan foglalkozik a társadalmi felelősségével, ugyanakkor ez inkább filantróp és közösségi fókuszú, mintsem a teljes vállalati működést lefedő fenntarthatósági stratégia része, hiszen a nyilvánosan elérhető információk alapján ezek a tevékenységek nem egészülnek ki kibocsátási adatokkal, klímacélokkal vagy fenntarthatósági jelentéssel. A társadalmi szerepvállalás és az etikus ellátási lánc vállalása valamivel előrébb helyezi a márkát, mint az inaktív piaci szereplőket, de még nem teszi valóban transzparens és fenntartható ékszermárkává.

G. Collins & Sons

A harmadik, szintén angol vállalat, egy Royal Tunbridge Wellsben működő, családi tulajdonú brit ékszerház, amelyet Harry Collins alapított 1985-ben. A tulajdonos hamar nagy sikerre tett szert a kézzel készített ékszerek, a magas színvonalú, házon belüli műhelymunka és az antik ékszerek restaurálása révén. Harry Collins szakértelmét mi sem bizonyítja jobban, hogy 2000 és 2022 között II. Erzsébet királynő személyes ékszerésze volt.

A G. Collins & Sons legújabb ékszerei

Ahogy a Cece és a Graff esetében, úgy a G. Collins & Sons-nál is elmondható, hogy a vállalati fenntarthatóság szempontjai az etikus beszerzésben és a felelős anyaghasználatban jelennek meg. A cég rendelkezik fenntarthatósági oldallal, amely szerint betartja a Kimberley-folyamat feltételeit, valamint a vállalat beszállítói magatartási kódexe kötelezi a partnereit arra, hogy a drágakövek jogszerű és felelős bányászatból származzanak, tiszteletben tartsák a helyi közösségek jogait, tiltsák a gyermek- és a kényszermunkát, valamint támogassák a környezetileg fenntartható bányászati és feldolgozási gyakorlatokat.

A vállalat kommunikációja alapján az ékszereikre teljes nyomonkövethetőséget biztosítanak. Az általuk felhasznált arany egyetlen bányából érkezik, valamint a működési hulladék minimalizálása érdekében kiemelt hangsúlyt kap náluk az aranyrészecskék és a feleslegessé vált nemesfémek felelősségteljes begyűjtésése és újrahasznosítása is. A cég fontosnak tartja a „bányától a piacig” (mine-to-market) elvet, amely a drágakövek és nemesfémek útját a bányától a kereskedőig nyomon követi, ezzel megkönnyítve a származásra és ellátási láncra vonatkozó állítások igazolását, így növelve az etikai színvonalat.

Bányától a piacig elv a G. Collins & Sons-nál az akvamarin esetében 1.
Bányától a piacig elv a G. Collins & Sons-nál az akvamarin esetében 2.

A G. Collins & Sons fenntarthatósági törekvéseinek korlátai jól láthatóak. A nyilvánosan elérhető információkból nem derül ki a vállalat karbonlábnyoma, nincs kibocsátáscsökkentési célja, klímastratégiája és fenntarthatósági jelentése sem. Igaz, hogy a cég az eddig vizsgált két márkánál jobb pozíciót foglal el fenntarthatóság tekintetében, azonban a környezeti teljesítmény és a számszerűsíthető célok hiánya miatt nem nevezhető valóban átláthatóan és fenntarthatóan működő vállalatnak.

Le Petit-Fils de L.-U. Chopard & Cie

A vizsgált ékszermárkák közül a Chopard rendelkezik a legkidolgozottabb és legátfogóbb fenntarthatósági keretrendszerrel. A cég története egészen 1860-ig nyúlik vissza, amikor Louis-Ulysse Chopard megalapította a zsebórákra szakosodó cégét Svájcban. A vállalat később a Scheufele család tulajdonába került, és azóta a svájci óragyártás mellett az ékszerek piacán is meghatározó luxusmárkává nőtte ki magát.

Etikus arany ékszerek és óra a Chopard oldalán

A fenntarthatósági stratégiájukat, amelyet „Journey to Sustainable Luxury”-nek (Utazás a fenntartható luxusba) hívnak, 2013-ban kezdték el kiépíteni és három fő pillérre épül: a termékek újragondolására, a munkavállalók bevonására és az (iparági) együttműködésre. Ez már önmagában is jelentős különbség a Cece Jewellery, a Graff vagy akár a G. Collins & Sons megközelítéséhez képest, mert a fenntarthatóság ebben az esetben nem elszigetelt kommunikációs elemként, hanem vállalati szintű stratégiaként jelenik meg.

A svájci vállalat legfrissebb fenntarthatósági jelentése a 2024-es évüket mutatja be. Az ESRS szabvány szerint készült dokumentum a CSRD kötelezettségeknek megfelelően kettős lényegességi elemzést is tartalmaz, valamint részletesen bemutatja a cég eredményeit, hatását és a 2025-2030-as időszakra megfogalmazott célokat.

Chopard legfontosabb fenntarthatósági céljai a 2025-2030-as periódusra:

  • Az ökodizájn módszertanának és kísérleti projekteknek az alkalmazása az órák, ékszerek és kiegészítők területén.
  • Életciklus-elemzés elvégzése az összes óra- és ékszertermék, valamint a legkelendőbb kiegészítők, továbbá a butiktermékek esetében.
  • Jelentős beszállítóik 100%-a rendelkezzen nemzetközileg elfogadott ESG-szabványok szerinti tanúsítvánnyal, vagy legyen folyamatban a tanúsítási eljárás.
  • Gyémántkereskedőik 100%-a közvetlenül RJC-tanúsítvánnyal (Responsible Jewellery Council) rendelkező vagy azzal egyenértékű csiszolóüzemekből szerezze be az árut, a nyersgyémántokig visszavezethető teljes digitális nyomonkövethetőséggel.
  • A svájci Better Gold szervezettel kötött partnerség keretében biztosítani, hogy globális aranyellátásuk legalább 70%-a akkreditált kézműves bányákból származzon.
  • A Climate Group SteelZero kezdeményezésével összhangban acélellátásuk legalább 50%-át olyan gyártóktól beszerezni, amelyek rövid és hosszú távú, tudományosan alátámasztott kibocsátáscsökkentési célokat tűztek ki.
  • Az ellátási láncuk upstream szakaszához kapcsolódó kockázatokkal összefüggő ökoszisztémák és a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása.
  • Az Alpine Eagle Foundation révén hozzájárulni az alpesi ökoszisztémák védelméhez.

A vállalat ezek mellett a Science Based Targets initiative (SBTi) által validált rövid távú kibocsátáscsökkentési célokkal is rendelkezik.

  • Scope 1&2 kibocsátások 55%-os csökkentése 2030-ra a 2022-es bázisévhez képest.
  • A munkavállalók ingázásából származó Scope 3 kibocsátások 25%-os csökkentése 2030-ra a 2022-es bázisévhez képest.
  • A megújuló energiaforrásokból származó villamos energia aktív beszerzésének arányát a 2022-es 85%-ról 2030-ra 100%-ra növelni.
  • 2028-ra a beszerzett áruk és szolgáltatások kibocsátását tekintve beszállítóinak 80%-a tudományosan alátámasztott célokat tűzzön ki.
A Chopard karbonlábnyoma 2024-ben

A vállalat a 2024-es kibocsátáscsökkentési eredményeiről csak részlegesen jelent. Megjegyzik, hogy a svájci épületeikben 2014-hez képest 40%-kal csökkentették a Scope 1&2 kibocsátásukat, míg a beszerzett villamos energia 85%-a megújuló forrásokból származik. További információ azonban nem áll rendelkezésre.

A Chopard 2024-ben csinált ökodizájn pilot projekteket csomagolás és kiskereskedelem területén, valamint egy ékszerkollekcióra elvégeztek teljes életciklus-elemzést is. 2024-ben a beszerzett színarany 100%-a a „Swiss Better Gold” partnerség keretében akkreditált kézműves bányákból származott. A vállalat a felelős beszerzésre vonatkozó célok tekintetében tehát nagyrészt jól halad, azonban találni hiányosságokat is. A fontos beszállítóik mindössze 57%-a rendelkezett tanúsítvánnyal vagy volt tanúsítási eljárás alatt 2024-ben, ami jelentősen elmarad a 2030-as céltól.

A Chopard által beszerzett anyagok származási helye

Fontos fenntarthatósági mérföldkő volt a Chopard bejelentése, miszerint 2023. végétől kezdődően a luxus acélóráik Lucent Steel-ből készülnek, amely egy általuk kifejlesztett, minimum 80%-os újrahasznosítási aránnyal rendelkező acél. A vállalat célja, hogy ezt az arányt 2028-ra 90%-ra növelje.

A cég fenntarthatósági jelentése számos pozitív fejleményről beszámol, azonban a külsős értékelések árnyalják ezt a képet. A WWF 2018-ban adott ki egy jelentést, amely erősen bírálta a svájci óra- és ékszeripar szereplőit, többek között a Chopard-t is, mert ezek a márkák nem voltak elég átláthatók az alapanyagok eredetét és az ellátási lánc nyomonkövethetőségét illetően.

A környezeti minősítés eredményei a WWF 2018-as jelentése szerint

A Good On You értékelése alapján sem teljesít jobban a vállalat, hiszen a márkák fenntarthatósági értékeléseivel foglalkozó weboldal a „Nem elég jó” kategóriába sorolta a Chopard-t. A weboldal szerint a cég nem mutatott be a vízfogyasztás és a vegyi anyagok csökkentésére irányuló kezdeményezéseket. A munkaügyi minősítése szintén „Nem elég jó” kategóriába került, mivel nem volt bizonyíték arra, hogy a munkavállalói jogokat erősítő kezdeményezéseket hajtottak volna végre. Emellett pedig nem hozták nyilvánosságra azokat az irányelveket, amelyek az ellátási láncban szereplő beszállítókat és munkavállalókat védték volna a COVID-19 hatásaitól.

Összességében tehát elmondható, hogy bár a cikkben bemutatott ékszermárkák közül a Chopard integrálja leginkább a fenntarthatóságot a vállalati működésébe, valamint ez a vállalat jelent a legátláthatóbban és legkomplexebben a hatásáról, azonban a fenntartható luxus felé tett lépései ellenére is jelentős hiányosságai vannak, ezért pedig nem tartozik a valóban kiemelkedő fenntarthatósági teljesítménnyel rendelkező ékszermárkák közé.

Cikksorozatunk eddig megjelent cikkei itt elérhetők.

A szerzőről

Büki Bence

Leave a Comment