Az élelmiszerárak alakulása mára messze túlmutat kereskedelmi és inflációs kérdéseken. A boltok polcain látható árak mögött egyre erősebben jelenik meg az a környezeti nyomás, amelyet a klímaváltozás, a szélsőséges időjárási események és a globális mezőgazdasági kockázatok együttese okoz. A Meteorológiai Világszervezet 2026 júniusában kiadott jelentése szerint egy El Niño kialakulásának esélye 80%-os 2026 júniusa és augusztusa között. Ez az éghajlati minta képes globálisan átrajzolni a csapadékviszonyokat és területek klimatikus jellemzőit, ennek fényében pedig érdemes áttekinteni, hogy az El Niño hogyan befolyásolhatja a mezőgazdasági termelést és végső soron az élelmiszerárakat.
A klímaváltozás mezőgazdasági kihívásai
A mezőgazdaság egy rendkívül érzékeny rendszer, amely jelentős részben függ a természeti erőforrásoktól. Éppen ezért minden olyan éghajlati turbulencia, amely a csapadék eloszlását, a hőmérsékleti viszonyokat, a vízellátást vagy más kulcsfontosságú tényezőt érint, a termelésen keresztül továbbgyűrűzik az ellátási láncokba, a feldolgozóiparba, végül pedig ez megjelenik a fogyasztói árakban is. A klímaváltozás napjainkban globális szinten okoz termelési, pénzügyi és alkalmazkodási problémákat. Tekintve, hogy Európa kétszer gyorsabban melegszik a világátlagnál, a hőhullámok, az aszályok és az intenzív csapadékesemények még gyakoribbá válnak a kontinensen, amely a mezőgazdaság számára számos kihívást okoz.
Míg a túl kevés csapadék aszályhoz és ezáltal a terméshozam csökkenéséhez vezethet, addig a túl sok, hirtelen lehulló csapadék belvizeket és tápanyag-kimosódást okozhat. Emellett a hőmérséklet emelkedése alapjaiban alakítja át, hogy milyen növények lesznek hosszabb távon is gazdaságosan termeszthetők. A klímaváltozás nemcsak környezeti, hanem gazdasági kérdés is. A gazdáknak egyszerre kell viselniük a hozamkockázatot, a technológiai átállás költségeit, valamint a piaci bizonytalanságot. Annak érdekében, hogy csökkenjen rajtuk a nyomás, fontos lenne megteremteni Magyarországon, Hollandiához hasonlóan, az összefogásra épülő szemléletet, amely szerint a mezőgazdaság nemcsak a gazdák ügye, hanem az államé és a lakosságé is.
El Niño és ENSO
Az El Niño-Déli Oszcilláció (El Niño–Southern Oscillation, ENSO) egy természetes, 3-7 évente ismétlődő éghajlati jelenség, amely a Csendes-óceán keleti és középső trópusi részén a vízfelszín hőmérsékletének ingadozásával jár. Ennek hatására a felszínközeli vízréteg hőmérséklete az átlagostól 1-3 Celsius-fokkal tér el és nemcsak a csendes-óceáni térség klímáját befolyásolja, hanem képes megváltoztatni a globális légköri áramlást, ami hatással van a hőmérsékletre és a csapadékmennyiségre globálisan. Az ENSO-nak három különböző fázisa van:
- Semleges: a vízfelszín hőmérséklete közel van az átlaghoz, vagy bár az előbbi eltér, azonban az atmoszférában nem történik változás (vagy fordítva)
- La Niña: a vízfelszín hőmérséklete csökken, erős keleti passzátszeleket okoz, a Csendes-óceán nyugati térségében heves zivatarok alakulnak ki a jelentős párolgás hatására
- El Niño: a vízfelszín hőmérséklete emelkedik, tartósan gyengülő passzátszelek, a Csendes-óceán középső és keleti része melegebbé válik, míg a nyugati térsége lehűl
A Meteorológiai Világszervezet legfrissebb jelentése szerint 80% esélye van egy El Niño kialakulásának június és augusztus között és 90% az esély arra, hogy ez kitart legalább novemberig. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal vizsgálatának eredményei azt mutatták, hogy egy erős El Niño jelenség előfordulása is elég valószínű, amely a felszínközeli vízréteg hőmérsékletének 1,5-2 Celsius-fokos emelkedését jelenti.
Mint korábban is említésre került, az El Niño egy természetes és visszatérő éghajlati jelenség, ezért pusztán a megjelenése még nem kellene, hogy aggodalmat keltsen. A mostani helyzetet azonbann az teszi problematikussá, hogy már felmelegedett klimatikus viszonyok között jelentkezhet. A 2025-ös év a La Niña hűtő hatása ellenére is az egyik legmelegebb volt a mérések óta, így egy erős/szuper El Niño a legmelegebb mért évhez vezethet 2027-ben.
Az El Niño várható mezőgazdasági hatásai
Egy eleve felmelegedő éghajlati rendszerben ugyanaz a természetes jelenség nagyobb mezőgazdasági, vízgazdálkodási és ellátásbiztonsági zavarokat tud okozni, mint korábban. Bár az El Niño hatásai térségenként eltérnek, de a mezőgazdasági bizonytalanság minden területen jelen van. Míg Ázsia középső részén és Dél-Amerikában várhatóan több csapadék hullik majd, addig Közép-Amerika, Délkelet-Ázsia és Ausztrália térségeiben jelentősen csökken a csapadék és megnövekedik az aszályos időszakok száma.
A Reuters cikke arra világít rá, hogy a globális kalóriabevitel több mint 60%-át 4 mezőgazdasági termény teszi ki: a búza, a rizs, a kukorica és a szójabab. Az élelmiszerbiztonság tehát nagymértékben függ ezen növényektől, azonban az El Niño egyidejűleg okoz szerte a világon olyan időjárási anomáliákat, amely terméskiesésekhez vezet. Ez a kínálat csökkenését és az élelmiszerárak növekedését eredményezi.
Ázsiában a forróbb és szárazabb időjárás veszélyezteti a rizs és más alapvető élelmiszernövények hozamát, míg Ausztráliában emiatt visszaeshet a búzatermelés. Tekintve, hogy az El Niño mezőgazdasági hatása globális, így könnyen előfordulhat, hogy a termelő országok exporttilalmat vezetnek be mezőgazdasági termékekre, hogy biztosítsák a saját lakosságuk ellátását. Ilyen intézkedések, valamint a nemzetközi piaci pánik tovább fokozhatnák az ellátási zavarokat és az élelmiszerár-inflációt.
A növénytermesztésen túl az állattartást is nagyban érintik az El Niño hatásai. Többek között a baromfik és a szarvasmarhák is nehezen viselik a hőhullámokat, amely rontja az állatok komfortját, csökkenti a takarmányfelvételt és lassítja a növekedést. A tejelő tehenek esetében egy hőstresszes nap 10%-kal csökkentheti a termelést és ronthatja a tej minőségét is. A tartós hőség így nemcsak állatjóléti probléma, hanem közvetlen gazdasági kockázat is, mert a tej-, tojás- és húsellátásban is zavart eredményezhet.
Az El Niño nemcsak a terméshozamot csökkenti, hanem a piacokat is befolyásolja, mivel a szereplők előre beárazzák a hiány kockázatát is. Ha a kínálat a nagy termelő régiókban szűkül, az árak gyorsan felfelé indulhatnak, különösen a legérzékenyebb terményeknél. Előrejelzések szerint a legfontosabb árucikkek ára 10–50 %-kal is emelkedhet, míg a rizs, a pálmaolaj, a cukornád és a kávé esetében ennél jóval nagyobb, akár 50–100 %-os árrobbanás sem zárható ki.
A klímaváltozás hatása az élelmiszerárakra
Az El Niño tehát jelentős áremelkedést eredményezne a mezőgazdasági termékekre, ezáltal pedig az élelmiszerekre is. Fontos azonban látni, hogy az élelmiszerárak növekedése nemcsak az El Niño-nak köszönhető, hiszen a klímaváltozás önmagában is olyan tartós nyomást helyez a mezőgazdaságra, amely idővel beépül a termelési költségekbe, a biztosítási rendszerekbe és végső soron az árakba is.
Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kérdések a klímaváltozás súlyosbodásával egyre hangsúlyosabbak lesznek, azonban rövid távon az árak változása sokkal meghatározóbb. Az emberek életminőségét jelentősen befolyásolják az élelmiszerárak és az infláció, ezért fontos felismerni, hogy a klímaváltozás gazdasági hatásai nem elvont környezeti kárként, hanem a háztartások kiadásaiban is megjelennek.
A magyar agrárium problémái
Magyarországon a klímaváltozás hatásai már napjainkban is jól érzékelhető, különösen a mezőgazdaságban, ahol az aszály, a vízhiány és a szélsőséges csapadékeloszlás egyre nagyobb kihívást jelent. Szöllősi-Nagy András hidrológus szerint a klímaváltozás hatásainak 80%-a a vizeken keresztül jelentkezik, ezért különösen fontos lenne Magyarországon a vízügyi szakpolitikai javaslatok megvalósítása, hiszen az alkalmazkodás kulcsa többek között a vízvisszatartás, a hatékonyabb vízhasználat és a jobb intézményi koordináció.
A Klímasemleges Magyarország 2050 Konferencián elhangzott, hogy a 2022-es aszály után fordulat kezdődött a termelői és szakpolitikai gondolkodásban, és a hangsúly a megelőzésre helyeződött. Előtérbe került a vízvisszatartás és ehhez kapcsolódóan olyan kezdeményezések mint a Vizet a tájba program. Ennek keretében a gazdák felajánlhatják területüket vízvisszatartásra, amelyek így egy időre kikerülnek a termelésből.
Az ilyen kezdeményezések ellenére még számos kihívással kell szembenéznie a termelőknek. Az említett konferencián elhangzott, hogy szükség van formális és informális edukációra, mivel a gazdák jelentős része információhiányban szenved. A klímaalkalmazkodáshoz elengedhetetlen a megfelelő tájékoztatás, a helyi viszonyokra szabott tudás átadása, valamint egy megfelelő támogatási rendszer kiépítése. A gazdáknak segítségre van szükségük ahhoz, hogy elinduljanak a regeneratív mezőgazdaság irányába. Ehhez pedig olyan együttműködés kell, amelyben a termelők, a szakpolitika, a kutatók és a piac szereplői egymást erősítve dolgoznak, hiszen a fenntartható átmenet végső soron közös felelősségünk.
Mit jelent mindez a jövőre nézve?
Az élelmiszerár-változás kérdését nem lehet elszakítani a klímakockázatoktól. A várhatóan 2026 nyarán bekövetkező El Niño rövid távon fokozhatja a mezőgazdasági és árupiaci zavarokat, miközben a klímaváltozás hosszabb távon teszi tartóssá a bizonytalanságot és növeli a költségeket.
A legfontosabb tanulság az, hogy az agrárium számára a klímaváltozás már nem távoli kockázat, hanem a működés alapfeltételeit átíró tényező. A következő években és évtizedekben az lesz a döntő kérdés, hogy a mezőgazdasági termelés mennyire tud alkalmazkodni a fokozatosan megváltozó és sok esetben kiszámíthatatlanabb időjáráshoz. Minél hamarabb épülnek be a gyakorlatba a vízmegtartást, a regeneratív szemléletet és a tényalapú döntéshozatalt erősítő megoldások, annál nagyobb az esély arra, hogy az élelmiszerárak jövőbeli sokkjai mérsékelhetőek legyenek.
