„Közösségi energia – amikor az energia nemcsak termelés, hanem együttműködés is” [Eszti]
A héten az „Energiaközösségek Európában” című konferencián vettem részt, amely számomra kifejezetten inspiráló szakmai élmény volt. Az energiaközösségekről eddig is úgy gondolkodtam, mint fontos, jövőbe mutató megoldásokról, de a konferencia után sokkal kézzelfoghatóbbá vált, hogy ezek nemcsak elméleti modellek, hanem Európa több országában már működő, gyakorlati kezdeményezések. Különösen érdekes volt látni, hogy Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Portugáliában és Brüsszelben mennyire különböző módon indultak el ezek a közösségek, mégis hasonló célokat szolgálnak: helyben termelt megújuló energia, nagyobb energiafüggetlenség, közösségi részvétel és hosszabb távon kiszámíthatóbb energiaköltségek.
A konferencia egyik legfontosabb üzenete számomra az volt, hogy az energiaközösség nem pusztán napelemek közös telepítését jelenti. Sokkal inkább egy olyan együttműködési forma, amelyben lakosok, önkormányzatok, intézmények vagy akár vállalkozások közösen gondolkodnak az energia előállításáról, felhasználásáról, megosztásáról és a hasznok visszaforgatásáról. Nagyon tetszett az osztrák példa, ahol a megfelelő szabályozási és támogató környezet hatására néhány év alatt látványosan megnőtt az energiaközösségek száma. A cseh és szlovák példák pedig azt mutatták meg, hogy a fejlődés sokszor nem tökéletes szabályozási környezetben indul el, hanem elkötelezett civil szereplők, önkormányzatok és helyi közösségek kísérletező munkáján keresztül.
Számomra különösen erős üzenet volt, hogy az energiaközösségek egyszerre jelentenek technológiai, társadalmi és gazdasági innovációt. Nemcsak arról szólnak, hogy zöldebb legyen az energiatermelés, hanem arról is, hogy a helyi szereplők nagyobb kontrollt kapjanak saját energiaügyeik felett. A portugál és brüsszeli szövetkezeti példák jól megmutatták, hogy egy energiaközösség akkor működik igazán, ha a tagok nemcsak fogyasztók, hanem tulajdonosok, döntéshozók és aktív résztvevők is.
A konferencia után még erősebben azt érzem, hogy az energiaközösségekben valódi potenciál van: nemcsak klímavédelmi szempontból, hanem partnerségépítésben, szemléletformálásban és helyi gazdasági értékteremtésben is.
A Városliget parkosítása [Hanna]
Nagyon sokan szeretnek a Ligetbe járni, családosok, kutyások, sportolók fiatalok és idősek. Most mindenki örülhet, mert Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter nemrég bejelentette, hogy zöldítik és autómentesítik a Városligetet. Végre valahára elbontják azokat a területet övező építési kordonokat, amelyek a korábban leállított beruházások helyszíneit kerítik körbe. Ezeket a területeket, miután elhordták az építési törmeléket, parkosítani fogják, növelve az egybefüggő zöldterületek nagyságát.
A Văcărești vizes élőhely vége és újjászületése [Kati]
A múlt hét végén Bukarestben jártam, ahol részt vettem a WWF-Romania 20. születésnapi ünnepségén, megalakítottuk és részesévé váltam a WWF CEE Councilnak, majd levezetésképp’ ellátogattunk egy, a fővárosban elterülő vizes élőhelyre. Ez mind hatással volt rám, de most egy picit erről a városi különlegességről mesélek.
A Văcărești-negyed Bukarest délkeleti részén feküdt, akkor még külvárosként, a Dâmbovița folyó mentén. Régen mocsaras, vizenyős terület volt, amit „Siratás-völgyének” hívtak. Itt állt a XVIII. századi Văcărești-kolostor is, amit Ceaușescu 1986-ban leromboltatott, hogy helyére egy soha el nem készült Igazságügyi Palotát építsen.
A projekt egy különc, a Ceaușescu-rendszer végén kitalált városfejlesztési terv volt azzal a céllal, hogy legyen egy tó, és Bukarestet kösse össze a Dunával, amit mintegy 27 km távolságból terveztek vízzel feltölteni.
A munkálatok 1988-ban kezdődtek: egy 5 km hosszú, lejtős beton gátat építettek, ami körbezárta a leendő elárasztandó területet. A vizet kezdetben a folyóból szivattyúzott vízzel akarták feltölteni, ami nagyon költséges volt, majd áttértek a Mihăilești-tározóból gravitációsan érkező vízre, de ebből a tervezett csatornának csak 14 km-e készült el.
1989. decemberében jött a román forradalom, ami véget vetett a rezsimnek és a munkálatoknak is. A beton-medence nem volt teljesen lebetonozva, ráadásul nem volt vízszintes, így gyorsan megindult a növényzet, és felgyűlt a víz a régi mocsaras talajon, tavakat és vizes élőhelyeket teremtve.
Évtizedekig „elfeledve” hevert a beton fal mögött, mire 2012-ben megalakult a Văcărești Természeti Park Egyesület, és 2014-ben a terület hivatalosan védett természeti területté, Văcărești Természeti Parkká vált.
Ma Európa egyik legkülönösebb városi természeti területe, egy vadvizes élőhely, amely spontán fejlődött ki Bukarestnek ma már a szívében, 138 madárfajjal, számos rovarrenddel, kétéltűekkel és emlősökkel, mint a vidra és a róka.
Amikor a városok klímaváltozáshoz való alkalmazkodásáról van szó, akkor egyrészt a hőséget csökkentő nagy kiterjedésű természetes (és vizes) élőhelyek sokat segíthetnek, ahogy az özönvíz jellegű csapadéknak köszönhető villámárvizek elvezetéséhez is. És a természet ismét teszi a dolgát – ha hagyjuk.
Magyar Állatvédelmi Élelmiszerbank Alapítvány [Misi]
Elindult egy alapítvány Magyar Állatvédelmi Élelmiszerbank néven, ami arra hivatott, hogy állati élelmezésre termékeket mentsen meg, és azokat utána szétossza menhelyek, önkormányzatok és hasonló szervezetek között, hogy az állatok ne éhezzenek.
