Több mint megnyitó [Eszti]
A múlt héten részt vettem a Harmónia Ház megnyitóján, amely hat fokozott gondozási, illetve magas támogatási szükségletű fiatal számára biztosít majd támogatott lakhatást. Helyi lakosként igyekszem figyelemmel kísérni a Patrónus Ház fejlődését és tevékenységét, ezért különösen kíváncsian vártam ezt az alkalmat. Tudtam, hogy a Harmónia Ház fontos bővülés a Patrónus Ház életében, és nagyon vártam, hogy személyesen is láthassam, milyen otthon készül a beköltöző fiatalok számára.
Nagyon kellemes, nyugodt hangulat fogadott. Egy szépen, igényesen felújított házba léptünk be, ahol a szobák, a konyha és a közösségi terek már nem pusztán helyiségeknek tűntek, hanem egy leendő otthon mindennapi tereinek. Jó volt betekinteni azokba a szobákba, amelyek hamarosan a fiatalok életének adnak majd biztonságos, kiszámítható környezetet.
A megnyitó egyik legszebb pillanata számomra két autizmussal élő fiatal zenei produkciója volt. Felemelő volt látni, ahogy együtt zenéltek a tanárukkal, aki hétről hétre foglalkozik velük, és közben hangtálat is megszólaltattak. Érezhető volt, hogy ez nemcsak egy műsorszám, hanem nagy lépés is számukra: talán először álltak így közönség elé. Mi pedig együtt énekeltünk, figyeltünk, és egy kicsit izgultunk is helyettük.
A megnyitó végén a résztvevők a fiatalok keze által készített ékszerekből is hazavihettek egy-egy darabot. Szép gesztus volt ez: nemcsak emlékként, hanem annak jeleként is, hogy a házban valódi alkotás, figyelem és személyes jelenlét van.
Azt gondolom magamról, hogy társadalmilag érzékenyen figyelek a körülöttem lévő ügyekre, mégis vannak alkalmak, amikor egy-egy személyes találkozás sokkal mélyebben érint meg, mint bármilyen leírás vagy beszámoló. Ez a megnyitó ilyen volt. Itt nemcsak egy ház készült el, hanem egy olyan hely, amely fiataloknak adhat nagyobb biztonságot, önállóbb életet, családjaiknak pedig megnyugvást.
5000 dollár, 1 erdő, több évtizedes barátság [Hanna]
1999-ben Ronald Sakolsky amerikai tanár angolt tanított Kínában, amikor egy televíziós riportot látott Yin Yuzhenről, egy nőről, aki fák ültetésével küzdött az elsivatagosodás ellen Belső-Mongóliában. A történet annyira megindította, hogy úgy döntött, segít neki.
Két hónapon át gyűjtött pénzt, és végül 5000 dollárt sikerült összegyűjtenie.
Yin még hosszú éveken át folytatta a fák ültetését és gondozását azután is, hogy az eredeti adományt már felhasználta. A Sakolsky hozzájárulásához kapcsolódó facsemetékből idővel több mint 50 000 fából álló erdő nőtt.
Ez a szám azonban csak egy része Yin sokkal nagyobb léptékű környezetvédelmi munkájának. Első facsemetéjét 1986-ban ültette el, és azóta mintegy négy évtizedet töltött az elsivatagosodás elleni küzdelemmel. Átfogó munkájának köszönhetően körülbelül 4667 hektárnyi homokos terület vált zöldebbé.
2026 májusában Yin egy videót tett közzé az interneten, amelyben Sakolskyt kereste.
A felhívás végül segített megtalálni a férfit. Augusztus 23-án a férfi megérkezett a Belső-Mongóliába, ahol Yin és családtagjai várták. Amikor a két régi ismerős végre újra meglátta egymást, megölelték egymást és sírtak.
Ami 1999-ben egy 5000 dolláros adománnyal kezdődött, végül valami sokkal nagyobb dologgá vált: évtizedeken át tartó környezet-helyreállítási munkává, több ezer fából álló erdővé és egy olyan barátsággá, amely több mint két évtizedet is túlélt.
Éhes fiatalok ételmentő innovációja [Kati]
Volt szerencsém zsűrizni és díjat átadni az idei Green Awardson, a díjazottakat be is mutattuk a díjátadót követő napon. Arról azonban még nem szóltunk, hogy nekem miért volt fontos, hogy a Zöld Innováció díjat adhassam át.
Egyrészt azért, mert tényleg azt gondolom, hogy innováció nélkül nincs jövő. És igen, úgy értem, hogy fenntartható innováció nélkül nincs. De azt is gondolom, hogy a technológiai innováció önmmagában nem képes megoldani a problémát. Ahhoz már az attitűdünknek is változnia kell.
Amikor pedig az idei év zöld innovációjáról döntöttünk, akkor pont egy ilyen pályázatot választottunk ki.
A probléma elég súlyos:
- 1,05 milliárd tonna élelmiszert pazarolunk el évente (2022). Ez a fogyasztókhoz eljutó élelmiszer 19%-a, vagyis minden ötödik falat a kukában végzi.
- Az élelmiszer-pazarlás a globális üvegházhatású gázkibocsátás 8-10%-át teszi ki, ami a légi közlekedés kibocsátásának közel ötszöröse.
- Ha az élelmiszer-pazarlás egy ország lenne, a világ harmadik legnagyobb kibocsátója lenne – csak Kína és az USA előzi meg.
Mindezek után a legmeredekebb paradoxon, hogy mindezt úgy tesszük, hogy közben 783 millió ember éhezik.
Ha már az élelmiszerpazarlásban el tudunk indulni egy új attitűd felé, azzal is egy picit előrébb vagyunk, hogy a teljesen abnormális fogyasztói társadalmunkat jó irányba tereljük. Erre ad egy pici lehetőséget a Munch ételmentő applikációja, akik bevallásuk szerint megunták a száraz kifliket amikor kitalálták az appot :) Erre csak azt tudom mondani, amit Steve Jobs mondott 2005-ben a Stanford Egyetemen: „Stay hungry, stay foolish.” – már amennyiben ez ilyen kreatív ötleteket hoz.
Amit a zsűrizés idejéig nem tudtam, az eredmények:
- már 5 millió letöltés
- már 4 ország
- 2024-ben 2400 tonna megmentett étel.
Ezúton is gratulálok! Kívánom, hogy ez a kis, magyar startupból indult vállalkozás mielőbb legyen egy globális vállalat.
