Több mint aukció [Eszti]
A múlt héten régi barátként vettem részt az MSVK alapítójának meghívására a közösség jótékonysági gáláján. A Modern & Stílusos Vidéki Közösség olyan értékalapú kezdeményezés, amely a vidéki élet szépségét, erejét és kapcsolódásait mutatja meg, miközben fontos társadalmi ügyek mellé is odaáll.
Az este számomra legmeghatározóbb része a jótékonysági aukció volt, ahol az Igazgyöngy Alapítvány gyermekeinek alkotásaira lehetett licitálni. Megható volt látni, ahogy a képek nem egyszerű tárgyakként jelentek meg a teremben, hanem gyerekek történeteiként, álmaiként és vágyott világaiként. A licitálás során egyszerre volt jelen a jókedv, az izgalom, a közösségi lendület és valami nagyon őszinte segíteni akarás. Különösen felemelő volt megtapasztalni, hogy a résztvevők nemcsak egy-egy alkotásért emelték a téteket, hanem figyelemért, lehetőségért és támogatásért is.
Az este egyik legszebb pillanata akkor érkezett el, amikor a két, postázás közben megsérült képre is licit indult. Ezeket eredetileg kivették volna az aukcióból, mégis akadt egy tag a közösségből, aki fontosnak érezte, hogy ezek az alkotások se maradjanak figyelem nélkül.
Ebben a pillanatban sűrűsödött össze számomra mindaz, amiről ez az este szólt: hogy egy közösség nem elfordul attól, ami sérült vagy tökéletlen, hanem közelebb lép hozzá. Nagyon megindító volt látni L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője meghatottságát, könnyes örömét ebben a pillanatban.
Az este során többször is azt éreztem, hogy a fenntarthatóság társadalmi oldala sokszor nem elvont fogalmakban, hanem ilyen emberi pillanatokban válik igazán átélhetővé: amikor a figyelemből, az együttérzésből és a tenni akarásból valódi közösségi erő születik.
Ruanda a világ egyik legtisztább országa [Hanna]
A reggeli kávém mellett szembejött velem egy Facebook videó, ami arról szólt, hogy Ruanda egy rendkívül tiszta ország, aminek egyik oka, hogy betiltották az egyszer használatos műanyag zacskókat. Ez felkeltette az érdeklődésemet, ezért mélyebben utánaolvastam.
Ruanda fővárosát, Kigalit gyakran Afrika legtisztább városaként emlegetik. Ez a tisztaság a társadalom és a kormányzat közös elkötelezettségén alapul, ami a zöld, befogadó és ellenálló fejlődést helyezi előtérbe.
2008-ban Ruanda a világ első országai között tiltotta be az egyszer használatos műanyag zacskók és palackok használatát. A lakosság aktívan részt vesz a tisztaság fenntartásában, a szennyezés csökkentésében és a műanyag alternatívák elterjesztésében.
Ruandában a hulladékot már a háztartások szintjén szétválogatják, és magáncégek gyűjtik be, amelyek szolgáltatásaiért a lakosok fizetnek. Kigaliban tizenöt magánvállalat végez hulladékgyűjtést a háztartások számára, miközben versenyeznek az állami megbízásokért is.
A tudatosság növelése a viselkedésváltozás első lépése. Ruanda különlegessége az Umuganda nevű közösségi programban rejlik, amelynek neve nagyjából azt jelenti: „a közösség összefogása”.
1995 óta a kormány intézményesítette ezt a kezdeményezést. Az Umuganda keretében a 16 és 65 év közötti lakosok számára kötelező, hogy minden hónap utolsó szombatján közösségi munkában vegyenek részt.
Ruanda egyesek szerint talán túl drasztikus lépése hosszú távon kifizetődött, elértek egy olyan célt, amit a legfejlettebb országok többségének sem sikerült. A legnagyobb sikerük az, hogy a fenntarthatóság a társadalom szívügye lett.
Aktív természetvédelemre nevelés a suliban [Kati]
Amikor évtizedek óta a szakmában tevékenykedik az ember, akkor sokszor neki tud keseredni. Ezért is örülök minden olyan projektnek, ami nekem is inspirációt ad. Már negyedik éve mindig várom az E.ON Föld bajnokai pályázatot két okból: az egyik a társaság, akikkel együtt zsűrizhetek, a másik pedig a pályázatok, amik megmutatják, hogy az ország különböző szegleteiben is vannak, akik a munkájukat nem csak az idő letöltéséért végzik, hanem hivatással. Esetünkben ők a pedagógusok.
Az idei pályázatok között pedig volt egy, ami nagyon megérintett. A nevét nem mondhatom, mert még tart a közönségszavazás, és senkit nem szeretnék befolyásolni, de egy suliról van szó. A projekt előzménye, hogy 2020-ban a közelükben lévő folyó az egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófát szenvedte el, amikor több ezer liternyi fáradt olajat és gázolajat engedtek egy csapadékvíz-elvezetőbe, ahonnan az az élővízbe ömlött. A katasztrófa Natura 2000 területen, közvetlenül az úszólápoknál történt. A vízügyi szakembereknek sikerült megakadályozniuk, hogy az olaj kijusson a nyílt víztestre, de ehhez több tízezer liter olajos vizet és több tonna szennyezett talajt kellett elszállítani. Az akkor, ott dolgozó szakembereket a maximális tisztelet illeti meg. És a természet el is kezdte honorálni a segítséget.
Azt azonban nem tudtam, hogy egy helyi iskola három tanára indított egy kezdeményezést az úszólápok gyorsabb rehabilitációjára, amibe a diákokat is bevonták. Az úszólápok ugyanis lassan-lassan regenerálódnak ugyan, de ha kapnak egy kis segítséget, akkor ez a folyamat felgyorsítható. Egy magyar szabadalom révén, az engedélyek megszerzésével, 2022-ben az iskola elkezdte az úszóláp szigetek telepítését. A program azóta is tart. Amire pedig most pályáztak (6 évvel a szennyezés után), az 10 új úszóláp sziget elkészítése és telepítése, valamint a monitorozáshoz szükséges eszközök beszerzése.
Számomra ez nem „csak” egy, a szívemhez közel álló természetvédelmi projekt, hanem a remény, hogy ebben az iskolában a diákok megtanulják, hogy ha baj van, akkor lépni kell, nem csak várni, hogy láthatják, mekkora értéket tudnak teremteni, és figyelemmel kísérhetik, hogy a természet ezt a törődést hogyan hálálja meg a segítségüket.
A japánok a VB-n összepakolnak maguk után [Melinda]
Vége a meccsnek. A lelátón maradó tömeg lassan szétszéled — ki a büféhez, ki a kijárat felé. Akik maradnak, a japán szurkolók, akik a lefújás pillanatában előkapják a gondosan bekészített szemetes zsákjaikat, és sorról sorra elkezdenek összeszedni mindent maguk után.
1998 óta minden egyes világbajnokságon ugyanez történik, a japán drukkerek a mérkőzések után kitakarítják a stadiont. 2018-ban még a belga vereség fájdalma sem törte meg őket. 2022-ben Katarban a VB nyitómeccsén tették ezt, ahol Japán egyébként nem is játszott. Legutóbb Texasban, a Hollandia elleni meccsen is ez volt a látvány. Borítékolható, megbízható, gyönyörű.
Európai szemmel nézve ez szinte felfoghatatlan. Nálunk a lelátók állapota meccs után általában szomorú látvány, maradnak a poharak, a csomagolások, a rendetlenség, amit mások dolga eltakarítani. Nem rosszakaratból, csak mert így szokás. A japánoknál ez máshogy van.
Ez a „rendmánia” a japán kulturális filozófiából ered, ami már kisiskolás kortól arra tanítja a japánokat, hogy egy helyet mindig olyan állapotban kell hagyni, ahogy azt találták. Nem szabály, hanem belső meggyőződés. Ez voltaképpen annak a módja, hogy a japán szurkolók kifejezzék a büszkeségüket az életmódjuk iránt.
És ez nem csupán esztétikai kérdés. Társadalmilag ez a fajta közösségi gondolkodás azt üzeni, hogy a közös tér nem senki földje, hanem mindenkié, tehát mindenki felelős érte. Ahol ez az attitűd gyökeret ver, ott csökken a vandalizmus, erősödik a közösségi összetartozás, és kisebb teher hárul a takarítókra, akiknek a munkáját így valódi megbecsülés övezi.
Környezeti szempontból sem elhanyagolható a hatás. Kevesebb szemét kerül a földre, kevesebb vegyszer kell az utólagos takarításhoz, és az üzenet, hogy a saját hulladékodért te felelsz, erősebben és szélesebb körben terjed, mint bármilyen kampány.
Kíváncsi vagyok, mikor lesz ez itthon is természetes.
Holland hal zsilipeltetés live [Misi]
A Halcsengő (hollandul Visdeurbel) az utrechti csatornák Weerdsluis zsilipénél telepített rendszer, ami a halak tavaszi vándorlását hivatott biztosítani március és május között. Egy víz alatti kamerát helyeztek el a vízben, az élő közvetítést figyelők egy virtuális csengő megnyomásával jelezhetik a halak jelenlétét a zsilipkezelőnek, aki kellő mennyiségű hal felgyülemlése esetén manuálisan kinyitja a kaput.
A weboldal: https://visdeurbel.nl/en/
Legutóbbi képek:
