Egy doboznyi és kulacsnyi odafigyelés [Eszti]
Szeptemberben újra elindultak a reggeli iskolai rutinok. Táskák, füzetek, tornazsákok, sietős indulások, és minden reggel az uzsonnás dobozok és kulacsok megtöltése.
Elsőre ez csak egy apró, hétköznapi feladatnak tűnik, de szerintem pont ezekben az ismétlődő, reggeli mozdulatokban van benne az a szemlélet, amit jó lenne a gyerekeknél is természetessé tenni.
Ha reggel kerül valami átgondolt, egészséges ennivaló az uzsonnás dobozba, mellé pedig megtöltjük a kulacsot vízzel vagy teával, azzal nemcsak pénzt spórolunk.
Kevesebb lesz az impulzusvásárlás, kevesebb a pékséges zacskó, az eldobható csomagolás, a műanyag palackos üdítő vagy a gyorsan megvett, kevésbé egészséges nasi. Egy jó doboz és egy megbízható kulacs nem nagy dolog, mégis minden nap egy kicsit tudatosabb döntést jelent.
Ma már sok olyan praktikus megoldás létezik, ami ebben segít. A rekeszes uzsonnás dobozokban külön helye lehet a szendvicsnek, a gyümölcsnek, a zöldségnek vagy a magvaknak, így nem kell mindent külön fóliába vagy zacskóba csomagolni.
Az újrahasználható uzsonnás tasakok pedig jól kiválthatják az egyszer használatos nejlonzacskókat. Ha könnyen tisztíthatók és jól záródnak, akkor hosszú ideig használhatók a mindennapokban.
A kulacs talán még egyszerűbb példa. Ha ott van a táskában, megtöltve, akkor sokkal kisebb az esélye, hogy napközben palackos üdítőt vagy vizet kell venni.
Ha egy kicsit előre gondolkodunk, sokszor már néhány perc is elég ahhoz, hogy tudatosabb döntést hozzunk. Elő lehet készíteni az uzsonnát, megtölteni a kulacsot, és használni néhány olyan eszközt, amely nem egyszeri alkalomra szól, hanem hosszabb távon is velünk marad.
Persze nem mindig sikerül tökéletesen. Van rohanós reggel, elfelejtett kulacs, otthon maradt doboz, vagy olyan nap, amikor egyszerűbbnek tűnik útközben venni valamit. De ha a legtöbb reggelen sikerül előre gondolkodni, az már sokat számít.
A gyerekeknek talán éppen ezekből az apró ismétlődő mozdulatokból lesz természetes, hogy a tárgyainkat újra és újra használjuk, az ételt nem pazaroljuk, a vizet megbecsüljük, és nem mindenre az egyszer használatos megoldás az első válasz.
Egy uzsonnás doboz és egy kulacs önmagában nem változtatja meg a világot. De minden reggel emlékeztethet arra, hogy a fenntarthatóság sokszor egészen kicsi, hétköznapi döntésekkel kezdődik.
Nem csak egy autómosó [Hanna]
A floridai Rising Tide nem egy hétköznapi autómosó. Alkalmazottainak több mint 80%-a az autizmusspektrumon érintett. Évente több mint félmillió autót mosnak le, az ügyfelektől pedig kiváló értékeléseket kapnak.
„A Rising Tide legfőbb célja, hogy keresőképes munkalehetőséget biztosítson az autizmussal és az ahhoz kapcsolódó fogyatékossággal élőknek az autómosó-iparban, elősegítve ezzel az önállósodásukat” – mondta John D’Eri vezérigazgató.
John két fiú, Thomas és Andrew édesapja. Utóbbinál még totyogó korában diagnosztizálták az autizmust. „Mi lesz Andrew-val, ha én már nem leszek itt, hogy gondoskodjak róla?” – tette fel magának a kérdést John.
Ahogy Andrew cseperedett, John látta, hogy bár a fia nagyon talpraesett fiatalemberré érik, gyakorlatilag semmilyen lehetőség nem vár rá, miután kikerül az iskolarendszerből. Aztán 2011-ben, amikor Andrew 21 éves lett, Johnnak az az ötlete támadt, hogy vesz egy autómosót, ahol munkát adhat Andrew-nak és a hozzá hasonló fiataloknak.
A Rising Tide Car Wash azóta számtalan magazin címlapján szerepelt már, és számos olyan projekt figyelmét is felkeltette, amelyek szintén egy fenntartható társadalmi vállalkozás létrehozásán dolgoznak.
A vállalat tervezett egy tárcsát, amellyel elkerülhető a vendégekkel való nehézkes társas interakció. A személyzet ma már olyan tárcsákat használ, amelyeken egyértelmű utasítások mutatják a sofőröknek, hogy mit kell tenniük és merre kell haladniuk.
2011 óta a Rising Tide Car Wash egyről három helyszínre bővült és 90 neurodivergens munkatársuk lett – így itt most a neurotipikus számít szokatlannak.
Egy veszteséges autómosó megvásárlása és nyereséges, csúcsteljesítményű vállalkozássá alakítása hosszú évekbe telt. Amikor 2012-ben elindultak, még csak évi 35 000 autót mostak le. Ez a szám mára közel félmillió autóra nőtt, a Rising Tide pedig virágzó, egyedülálló szolgáltatást nyújtó vállalkozássá érett.
Budapest hogy bírja a meleget? [Vanda]
Az extrém meleg és a hőség egy elég kitartó téma volt egész nyáron. Eddig is éreztük a nyarak hőhullámainak és szárazságának hatásait magunkon, de a városokban még inkább a sugárzó beton miatt. És a tény, hogy ez egy hosszútávú és maradandó gond, igazán látszott most idén nyáron is.
2026 februárjában kiadták A Budapesti Éghajlati Sérülékenységvizsgálat eredményeit a lakosságnak is. Ez a tanulmány azt elemzi, hogy a klímaváltozás hatásai, különösen a hőhullámok, a heves csapadékesemények és az aszályok, mely budapesti városrészeket érintik a leginkább.
De ezen felül figyelembe veszi a városrészek kitettségét, alkalmazkodó képességét és érzékenységét, mind emberi mind infrastrukturális szempontból a sérülékenységi vizsgálat részeként. Igyekszik bemutatni a lehetséges alkalmazkodási irányokat.
De milyen megoldások vannak? A főváros, ahol a népesség Magyarországon koncentrálódik több programot is indított a város élhetőbb és zöldebb jövője érdekében.
Ilyen a 2022-ben indított program, amely szivacsváros megoldásokkal szeretné fejleszteni Budapestet. Ennek a Városi Eső programnak a keretében valósult meg a sérülékenységi vizsgálat is.
A budapesti sérülékenységvizsgálatok közül a kutatók a hőhullámok hatásait bemutató elemzést találták a leglátványosabbnak. Az eredménytérképen jól láthatók a leginkább sérülékeny, sűrűn beépített belvárosi területek, különösen a Hungária körút és a Múzeum körút közötti városrészek. Ezeken a helyeken a burkolt felületek nagy aránya és a kevés zöldterület miatt a nyári hőség sokkal intenzívebben érzékelhető.
A térkép egyértelmű különbséget mutat Buda és Pest között is. A budai oldal kiterjedtebb zöldfelületei és erdős területei természetes módon mérséklik a hőmérsékletet, ezért itt alacsonyabb a sérülékenység.
Ezzel szemben a pesti városrészeken és Csepel egyes területein a nagy kiterjedésű burkolt felületek, az ipari és barnamezős övezetek, valamint a forgalmas közlekedési útvonalak erősítik a városi hőszigethatást.
Maga a LIFE in Runoff – Városi Eső projektnek elsősorban az a célja, hogy Budapest ellenállóbb legyen a klímaváltozás egyre gyakrabban jelentkező hatásaival szemben.
A kezdeményezés egy több éves program, amely azt mutatja meg, hogy az esőre nem feltétlenül problémaként kell tekinteni. A megfelelő megoldásokkal értékes erőforrássá válhat, amely hozzájárulhat egy élhetőbb, zöldebb és fenntarthatóbb városhoz.
Más és a projekthez is kapcsolódó megoldásokat és példákat pedig egy zöld urbanisztikai megoldásokkal foglalkozó kiadványsorozatban láthatjuk a főváros honlapján.
Zöldinfrastruktúra füzetek címmel találhatók meg, ezekben leírják a megoldásokat és példákat hoznak néhány megvalósult zöld projektre Budapesten, mint a vízáteresztő burkolatok (Nehru part, Széll Kálmán tér felújításai) és a szivacsváros koncepció.
És ezen felül a tudástárral és egy interaktív játékkal is tanulhatunk az esővízről és megtartásáról, a Legyél Te is Esőmentő! programon keresztül.
